Maga nem vak ember...!
2010.03.18. 17:18
Nem olyan régen én és a barátnőm tartottunk haza (mármint én őt hazakísértem).
Szállunk fel a szokásos buszunkra, és mikor felszálltunk valami hangoskodás volt. Valami veszekedés, nem is értettem az egészet mikor kisvártatva minden világos lett. A következő történet játszódott le: Szereplők: Idős asszony, a férje (továbbiakban férj), és egy vak ember a kutyájával (tov.: vak ember)
Egy idős asszony: -Mit képzel magáról, hogy csak úgy elfoglalja a helyem?
Férj: - Azonnal álljon fel az a feleségem helye!
Vak ember: - De kérem nem látják, hogy vak vagyok? (Közbe összecsukja a fehér botot)
Férj: - Mit vak ember nem vak ember, álljon fel és adja át a helyet a feleségemnek!!!
Az idős asszony:- Én ültem le előbb oda, álljon fel!
Vak ember: -Maguk nem tisztelnek senkit ugye?
Közben a buszról 1-2 ember: Fejezzék már be!!
A férj felesége időközben leült egy másik helyre, így a férj ült az egyik oldalon, a vak ember a másik oldalon!
De vagy 8 perccel később!Vak ember: -De majd később megtanulja tisztelni a vakokat...
Férj:- Mit vak, nem vak maga állandóan látom biciklizni... mit képzel magáról a kutyának ehhez semmi köze...
Vak ember: Igen...
Férj:- Igen mit igen, nem vak és kész. Ne beszéljen itt nekem mert mindjárt leütöm magát!
A történet ennyi lenne. Hát szomorúan hallgattam ezeket végig, igaz a barátnőm is közbeszólt egyszer-kétszer én csitítgattam, hogy ne háborodjon fel, vannak ilyenek is. Szóval számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy ilyenek is vannak. Mindenesetre én átszoktam adni a helyet, mindazoknak akik megérdemlik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek